Tartalom
A község kulturális-történelmi erőssége
Zoboralja jellegzetességei megmutatkoznak a falvak kulturális, társadalmi életében és hagyományaiban egyaránt. Meg kell állapítanunk, hogy a község területén rendkívül sok egyházi jellegű emlék, vízforrás (kút) található, mely hagyományos szellemiséggel bír. Ezeket az értékeket meg kell őrizni, fenn kell tartani és támogatni kell.
Keresztelő Szent János római katolikus templom román stílusban épült a XII. sz. 2. felében és Keresztelő Szent János nevére szentelték fel. 1968-ban felfedték a román kori belső részt (a szentélyt, hajót) és a nyugati részén megtalálták az eredeti bejáratot is.
A legnagyobb átépítési munkálatok 1796 körül valósultak meg, amikor az egykori hajót barokk stílusúvá építették át. A templom főoltára a XVIII.sz.-ból származik, de az oltárképen lévő Keresztelő Szent János festménye régebbi időkből való. Található itt egy dísztető (baldachin) is a XVIII. sz. végéről. 1866-ban új orgonával bővült a templom, mely mind a mai napig használatos (néha javításra szorul).1992-ben a templomot megnagyobbították, a régi fatornyot lebontották, s helyébe egy nagyobbat és erősebbet emeltek.
Egy évvel később (1993-ban) a sekrestyét kibővítették. Sajnos az eredeti fatorony nem maradt meg, ennek ellenére Alsóbodokon a templomot azon emlékek közé sorolhatjuk, melyek egyedinek számítanak, főleg a fa szerkezetű torony miatt. A templom a községben magas területen fekszik, Nagybodok részben, mely egyértelműen a község központi építménye.
További információk itt találhatók a templomról.
A Keresztelő Szent János római katolikus templom előterében lévő Lourdesi barlang: a barlang alapjait 1994-ben kezdték lerakni. Évente a Szentestéhez erről a helyről vihetik el a cserkészek által idehozott betlehemi lángot. Napjainkban a Lourdes-i barlang a hívők számára jelentős hely, melyhez imádkozni járnak a szentmisék előtti vagy utáni alkalmakkor.
Keresztelő Szent János szobra a római-katolikus templom előtti téren magas talapzaton kis házikóban található, melyet 1919-ben szenteltek fel. A falu lakosai önerőből, közösen állították fel.
Keresztelő Szent János a templomunk védőszentje, az ő emlékét az Úr évében június 24-énünnepeljük meg. Az ünnepi szentmise (zarándoklat, ill. búcsú) június 24. előtti vasárnapon, ill. a júlnius 24-e utáni vasárnapon (rendkívüli esetben más időpontban, a Pogrányban tartandó Jézus szíve ünnepség miatt, mely jelentős ünnep az egy plébániához tartozó 3 község részére, t.i.Pográny, Alsóbodok és Nyitrageszte.
A temető, ahol a domináns kőkereszten kívül gyermeksírok is találhatók. A gyerekek feltehetőleg akkor hunytak el, amikor a községet a járványok és a pestis sújtották. Ebben az időszakban sok csecsemő és kisgyerek halt meg.
Atemetőben lévő kőkereszt 1795-ből származik, mely magas talapzaton áll. 1796. május 10-én Aloisiusz Schaffarovits Antal kanonok szentelte fel Hazuch János koloni plébánossal.
Az I. és II. világháború áldozatai számára emelt emlékmű 1973-ban készült a Keresztelő Szent János római-katolikus templom előtt.
Klasszicista stílusú útszéli kőkereszt Jézus korpusszal a Fővég falurészben, mely 1791-ben épült a lakosok által és Juniperus ferencesrendi szerzetes szentelte fel. A keresztet 1893-ban restaurálták.
Az Alvégből származó útszéli kőkereszt 1927-ben lett állíttatva az alsóbdoki lakosok közadakozásából.
A régi pogrányi út mellett lévő útszéli kőkereszt a pléhkrisztussal 1913-ból származik. A keresztet a helyiek „Suhajkeresztnek“ vagy „Suhaj keresztje“ névvel illetik. Az alkotója ugyancsak Ács István a feleségével.
Az útszéli Lourdes-i Szűz Mária kápolna 1911-ből való, melyet Ács István feleségével állíttatott, Gyepes Rozáliával. A kápolna a Mély utcában található, az AGROFORS k.f.t. üzeme telkei mellett. 2015-ben lett a kápolna felújítva.
Pieta szoborcsoport a Paulisz rancs mellett található 1942-ből. E mellett az emlékmű mellett vezetett valamikor az úttest, melyet a helyi lakosok használtak arra, hogy eljussanak rajta a Bodok Farmhoz, ill. a többi faluhelyre, mint Babindal, Kálaz vagy Lapás.
Gróf Esterházy János keresztútja2012-ben épült meg a Paulisz birtokon. Az út egyúttal a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna felé vezet, mely kápolnában 60 év után Esterházy János gróf hamvai lettek egyházi ünnepi szertartás keretében elhelyezve.
Szent Orbán kápolna a község beépített területétől kívül esik, a szőlőhegyre vezető úttest mellett. A Szent Orbánról készült alkotás a kápolna felfalazott oszlopfülkéjébe kb. 150 – 200 évvel ezelőtt került bele. Az eredeti szobor 1990-ben eltűnt, majdan 1992-ben lett felújítva a garamszentkereszti szobor alapján (eredetileg a bodoki szobor másolata volt). A lakosok a kápolnához jártak imádkozni, legfőképpen Szent Orbán tiszteletére (május 25.) a termés megköszönése és meghálálása érdekében. Ennek az ünnepnek keretében a szent karját zöld hajtásokkal díszítették, melyre cseresznyét aggattak. Ezt a díszt a Nyitra-vidéken kavkának vagy bárányfaroknak nevezték el, a cseresznye pedig áldozati gyümölcsnek számított a pogány időktől kezdve az egész Zoboralján (Fehér, 2017).
Szent Vendel kőszobor a helyi Ugarak településrészből származik 1942-ből.
Fa harangtorony a helyi alapiskola és óvoda udvarán található. A XIX. századból származik, utoljára 1987-ben volt javítva. A harangot az R. Waiser cég öntötte Pesten és sokáig a tanulók részére szólalt meg.A helyi Ágostonhalom falurészben a harangtoronyból hiányzik a harang nyelve. Ezt a harangot a Fischer testvérek öntötték Nagyszombatban, az évszám hiányzik. A harang felújításra és beépítésre szorul.
A víz forrásai - kutacskák
A község feletti dombon a zsidó temető maradványai találhatók. Az Ágostonhalom major is rendelkezett temetővel, mely napjainkig is fennmaradt.
Több szakrális jellegű műemlék egy idő után megszűnt. Az Alvég településrészen állt pl. Keresztelő Szent János szobra, melyet 1930-ban távolítottak el. A szőlőhegyre vezető úton a fő törzsére volt rögzítve a Mária házikója, melyben volt a Hétfájdalmas Szűz Mária szobra. Eltulajdonítása után (1980 körül) a kápolnát is eltávolították. A halottasházban található a Hétfájdalmas Szűz Mária szobra, amely a helyi Gyepes Rozália szül. Ács alkotása.
Szőlőhegyi borospincék eredetileg kicsiny épületek voltak, melyek agyagtéblából készültek egy földleszín felett helyiségből álltak – présház, raktár stb. Ezt követőne lehetett bejutni a boltíves pincehelyiségbe. Ezekből az épületekből csak néhány maradt meg. Sokszor a pincék (hajlokok) beépített részeibe képeket vagy segítő Szűz Mária szobrocskákat helyeztek el pieta formájában. A vallás hatásának is megvolt a szőlőhegyen a hétköznapokra és ünnepnapokra vonatkozó szabályrendszere. Itt tilos volt vasárnap és ünnepnapokon, sőt szombat délután dolgozni. Ez az íratlan szabály a szocializmus korszakára elveszítette létjogosultságát. Ugyanúgy tilos volt József-napon és búcsú idején dolgozni, vagyis Keresztelő Szent János ünnepén (június 24-én). A pincéket papokkal szentelték fel, ennek jelei voltak a bejárat feletti feliratok: G+M+B és az Úr adott esztendeje (Fehér, 2017).
Népi építészet
A XIX. századbanhárom helyiségből álló, agyagtéglából készült, népi jellegű parasztházikók épültek zsindelyes tetővel. Ezek egyszintes, téglalap alakú építmények kétoszlopos bejárati résszel. A XX. század első évtizedeiben általában nyitott, folyosói résszel épültek. A községben aránylag sok a megmaradt építmény, legtöbbjük a község történelmi központjában található. Érdekes építkezési mód volt a 2-3 család részére épített, zárt udvarral rendelkező ház. Az 1945 utáni építkezési mód már nem köthető erre a népi hagyományra, ezek felfalazott házak négyzet alakú kertekben. A jövőben alkalmas lenne ezeket a parasztházakat az utókor számára megőrizni, illetve felújítani a község faluturizmusának felvirágoztatása érdekében.
Népszokások és hagyományok
Nem hétköznapi hangulata volt az ünnepi és egyházi alkalmaknak, legyen az névadó ünnepség, keresztelő vagy elsőáldozás. Ezek az események a lakosok körében állandó jelleggel és a régi hagyományok alapján élnek. Jelentős ünnepnek számított az ifjúság körében a fiúk legények közé való befogadása – legényavatás. A község legnagyobb eseménye volt a lakodalom. Szomorúak és jellegzetesek voltak a temetések. Nagyon gazdag a helyi népdalok hagyománya, melyet a belföldön és külföldön is ismert Alsóbodoki Menyecskekórus képvisel. A helyi népi hagyományokat a Nefelejcs gyermek folklór csoport eleveníti fel. A 2014. évig jelentős szerepet töltött be a Bodočanka fúvószenekar. A zenészek alacsony létszáma miatt a zenekar felbomlott, napjainkban a zenekar szeretne újjáalakulni, szívesen várják soraikba az érdeklődő fúvósokat. A Bodočanka rendszeresen részt vett a község több kulturális rendezvényén, a környező települések rendezvényein és fesztiváljain Szlovákiában és külföldön (Magyarország, Ausztria). Az ismert szóló népdalénekesnő, Holec Ilona nagy népszerűségnek örvend nemcsak belföldön, hanem külföldön is.
A község gazdag néprajzi hagyománnyal rendelkezik (népdalok és balladák, hímzés, tojásfestés stb.).
Népviselet
A falu népviselete ugyancsak egyedi és nagyban eltér Zoboralja többi településének népviseletétől. A fiatalabb fiúknak és lányoknak az egész régióban egyforma népviseletük volt: hosszú, bő ing – suba, melyet hátul kellett bekötni. Aztán később, az iskolás évektől ez az öltözködési mód változott. A lányok és asszonyok hasonló ruhában jártak. A többi népviselettől a helyi népviselet főleg színben különbözik, a fekete szín túlsúlyba került.
Háromfajta női ing terjedt el. A finom jellegű, népi hímzéses ingeket ünnepnapokon viselték, a vastag szövetű ingeket a hétköznapokon hordták, különböző munkálatok idején, de hálóingként is viselték. Az ingeken kiskabátkákat, mentéket hordtak. Többrétegű alsószoknyát viseltek, a legfelső szoknya gazdagon volt szalagokkal díszítve.
Az asszonyok a fejükön pártát, fejkendőt viseltek. Ünnepi lábbelinek számítottak a bőrcsizmák.
A férfiak ruházata szinte azonos volt Zoboralja minden településén: fekete nadrád, fehér hímzett ing, rövid kabát, mente, a hideg hónapokban hosszú kabát, bőrcsizmák ünnepnapok alkalmával. A fejükön fekete kalapot viseltek.
A menyecske fekete színű ünnepi díszruhában volt felöltöztetve, fején színes pártát, munkavégzéshez és hétköznapokon vastag szövetből készült öltözéket viselt.
Alsóbodok község neves személyiségei
Doc. Ing. Fehér Sándor, PhD. (1967.IV.2-án, Alsóbodokon született) a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetem Regionális Fejlesztés és Európai Tanulmányok Kara professzora, az environmentális menedzsment programjának szakfelelőse. Ezen kívül történelemmel, helytörténeti kutatásokkal, a régió kultúrájával és fejlesztésével foglalkozik. Több tudományos jegyzet és tanulmány szerzője, ezek közé tartozik Alsóbodok, Nyitrageszte és Pográny községek monográfiája, valamint a kétnyelvű Zvony Podzoboria – Zoboralja harangjai kötet szerzője. 2017-ben feleségével megnyitotta a Zoboralja Múzeumot, melynek tárlatához tartozik saját gyűjteménye az ókortól kezdve napjainkig (ókori leletek, tárgyak, ásványok, kőzetek, okiratok, iparművészeti és népművészeti tárgyak és eszközök, hangszerek, népviseletek és számos más értékek).
Balábán Júlia (1925. VII. 7-én született Pográny községben) Alsóbodok neves lakosai közé tartozott. Tanítónő volt Alsóbodokon és az „Alsóbodoki menyecskekórus“ alapító tagja. Sokrétű tevékenységét a 90. születésnapja alkalmából ünnepélyes keretek közt megünnepelték és az elismerés jeléül Alsóbodok község díszpolgárává avatták. Ezt a megtisztelő kitüntetéssel járó díszoklevelet 2015. VII. 12-én vehette át.
Gyepes Rozália (1920. VII. 25. – 2010. X. 4., Alsóbodok) a község jelentős lakosa volt, aki tevékenyen bekapcsolódott a falu életébe. A szenteket megmintázó szobrokat restauráltatta, verseket, énekszövegeket írt, különböző cikkeket jelentetett meg és aktívan publikált.
Ács István jelentős gazda és a község aktív lakója volt a 20. század elején. A községben számos egyházi jellegű emléket állíttatott. Feleségével együtt, Gyepes Rozáliával sikerült fokozatosan értékes emlékeket kiépítenie és felállítania, mely Alsóbodok községet napjainkban is gazdagítja.
