A község története

A község rövid története

Alsóbodok községben a település legrégebbi bizonyítéka a kőkorszaki, lengyel kultúrából eredeztethető eke lelete, amely a korai kőkorszakból (kr.e. 3900 – 2900) származik.

A bronzkorból cserépedények darabjai maradtak fenn a kárpáti temetkezési és füzesabonyi kultúrából. A kései bronzkorból említést érdemelnek a csekei kultúra leletei. A római korból a pannón kerámia darabjai és számos középkori lelet maradt fenn a 9 – 16. századokból.A község  legrégebbi építkezési emléke a román kori szentély és a helyi templomfőhajója a 12. század második feléből.

A község első írásos emléke az 1228. évből származik: Jakab nyitrai püspök és a garmszentbenedeki apát törvényszéki vitája Tamás esztergomi préposttal a vezekényi és bodoki birtokok ügyében. Húsz évvel később Zochul fia, Miklós a törökök elleni harcok eredményeképpen Kernye szomszédtelepülést szerezte meg. Ezt a birtokot 1287-ben Nyitraludányi (Családi) Folkus  vásárolta meg.A község a szlávok letelepedésével fejlődött ki, ahol kunok telepedtek le a honfoglalás idején.

Alsóbodok községről a második írásos bejegyzés az 1283. évből származik, melynek alapján IV.Béla Wytkonak ajándékozta a nem lakott területet. 1287-ben a szomszédos pogrányi birtok megnevezésénél újra megjelenik Bodok község neve. 1335-ben a birtokok cseréjénél már 2 Bodok elnevezésű birtokot említenek. A XV. század második felében a nyitrai püspök már megszerezte az összes alsóbodoki birtokot.

Kernye udvarról először 1248-ban tesznek említést. Ez a településrész IV.Béla király adománya a nyitrai királyi udvar részére. Erről az archeológiai leletek tesznek tanúbizonyságot a község külső részében, melyek a megszűnt Kernye községhez tartoztak. A helyi hagyományokhoz hűen a község mellett fa vár állt.  A település 1311-ben a Folkus nemzetség birtokában volt. A XVI.században még fennáltt a község. Az 1567. évben a Ghyczy nemzetség tulajdonaként említik. 1576-ban a törökök kezére került, de a XVII. sz.-ban Kernye udvar teljesen megszűnt és nem is lett felújítva. 1516-ban Kernyéhez tartozott Zsigárd (Sygard) és Berény telepek, melyekről ekkor tesznek utoljára említést. Ezek a települések több uradalmi családhoz tartoztak.

Érdekes a falu népességi számának változása. Az 1869. évben 667 lakos élt, ez a szám 1890-ig 606-ra csökkent, de ez a szám állandóan növekedett. 1900-ban már 653 lakosa volt a községnek, 1930-ban összesen 818, az 1948. évig ez a szám 904-re és 1970-ig 1194-re növekedett.

Az 1468 és 1480 közötti évekbena helyi birtokokat és földterületeket a Nyitrai Püspökség szerezte meg. A község viszonylagosan nyugodt életét a török harcok zavarták meg. Bodok 1576 körül került török fennhatóság alá és 1586-ban teljesen kifosztották. A törökök 17 embert hurcoltak fogságba. A többiek a földalatti üregekben, mélyedésekben bújtak meg. Nyitra eleste után 1663-ban Alsóbodok az Oszmán Birodalom részeként az Érsekújvári ejalethez tartozott. Egy évvel később, 1664. április 23-án Nyitra és környéke végérvényesen felszabadult a török iga alól.

Fő gazdasági ágazatok közé tartozott a mezőgazdaság, sertés- és juhtenyésztés, valamint a szőlőtermesztés. 1769-ben tették közzé Mária Terézia rendeletét, mely megváltoztatta a jobbágyrendszert.

Vályi András 1786-ban  és Korabinszky János Mátyás 1796-ban geográfiai munkáikban Alsóbodokról (is) jelentettek meg rövid írásokat.

1829-ben Alsóbodokon 79 ház és 502 lakos volt számontartva. 1847-ben a falu lakosai a nyitrai püspök részére panaszlevelet írtak az éhínség miatt. Tudomásunk szerint az 1848-1849-es szabadságharc és forradalom csak kis részben érintette községünket. Fényes Elek 1851-ben Magyarország geográfiai szótárában úgy ír Alsóbodokról, hogy  „határa dombos és termékeny; erdeje, szőleje van. F. u. a primás, az esztergomi és nyitrai káptalan“ Továbbá 1870 körül a községben élt hentes, tímár, takács, kocsmáros, szabó, kovács és két csizmadia egy inassal.

A XIX.század végén a községben többször tűz ütött ki, járványok, kolera, éhínség pusztítottak, 1891-ben az éhínséggel sújtott lakosoknak a Brünnben székelő belga konzul, Leopold Herber von Roho nyújtott segítséget.

Az 1889-1890-es években a községben újjáalakult a Rózsafüzér Egyesület. 1895-ben a falu a Felvidéki Magyar közművelődési Egyesület tagjává vált. A XX.sz. elején a filoxéra szinte tönkretette az összes szőlőültetvényt, csak néhány évtized múlva kemény munkával sikerült a károkat helyreállítani és a szőlőművelést újjáindítani. Újabb jelentős időszaknak számít a község történetében az 1901. év, amikor a földterületek és legelők elosztásra kerültek. Később, 1908-ban megalakult 100 kötettel a helyi könyvtár, ugyanebben az évben szeptember 3-án Frank Gyula a bodoki vagyonát eladta a helyi gazdáknak. 1910-ben Alsóbodok településnek összesen 747 lakosa volt, ebből 31 szlovák nemzetiségű, 713 magyar és 3 német nemzetiségű. Néhány zsidó is letelepedett, akiknek saját temetőjük volt a faluban.

Az I. világháború ideje alatta különböző frontokon sok lakos esett el. 1918 után Alsóbodok az 1. Csehszlovák Köztársaság részévé vált és továbbra is megőrizte a település a mezőgazdasági jellegét. A magyar nemzetiségű lakosok nehezen békéltek meg a kialakult helyzettel, de megőrizték nyugalmukat.

1929-ben rendkívül fagyos tél köszöntött be. A hőmérők - 34°C-ot mutattak. Ebben az időben az autóbusz nem közlekedett rendszeresen, a helyi járat később teljesen megszűnt.

1935-ben a helyi önkéntes tűzoltó egyesület új kézi vezérlésű fecskendőt kapott, mely ma a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Múzeumban van kiállítva. Ebben az időszakban a község fejlődése stagnált egyrészt a háborús évek miat tis, de egyébként is ekkor Alsóbodok hanyatlóban volt. 1938 végén csalódottak voltak a lakosok amiatt is, hogy nem csatolták a községet Magyarországhoz.

Az 1944. évben  német katonák telepedtek le a helyi iskolában. A II.világháború is számos emberáldozatot követelt. Ennek az emlékére lett felállítva a templom előtti emlékmű. Az 1945.évben a helyi magyar tanítási nyelvű iskola bezárt, a magyar nemzetiségű lakosoktól megvonták állampolgársági jogaikat. Ez a sérelem 1948 után kapottnémileg jogorvoslást.

A háború utáni bizonytalan időszak rendezése után a község gyors fejlődésnek indult. 1950. december 23-án alakult meg a CSEMADOK, mint a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségű lakosok kulturális és társadalmi szervezete, melynek jelentős szerepe volt Alsóbodok helyi kulturális életének fejlődésében is. Megalakultak a Vöröskereszt alapszervezetei, a Kiskertészek Szövetsége, Jednota (Egység) Fogyasztási Szövetkezet és több más szervezet. A helyi egységes földműves-szövetkezet (EFSZ) 1956-ban alakult meg.

1957-ben került sor az új kultúrház felépítésére, 1961-ben épültek meg az üzletek a vendéglővel. Kezdett megváltozni a település arculata. Megépültek a közutak, melyek segítségével javultak Alsóbodok és a környező falvak közti közúti járatok. 1971-ben kezdett épülni a halottasház, ezután 1972-ben lett kicserélve és felújítva a közmegvilágítás. Négy évvel később felépült a tűzoltószertár épülete.

A bársonyos forradalom után 1989-ben a demokratikus választások alkalmával új politikai pártok kerültek ki győztesen. A helyhatósági választásokon 1994-ben a 12-tagú képviselő-testületbe öten a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomból (MKDM), öten az Együttélés Politikai Mozgalomból, ketten a Mezőgazdászok Mozgalmából kerültek be. Polgármesternek Gyepes Zoltánt (Együttélés) választották meg.

Az 1191-es népszámlálási adatok alapján Alsóbodoknak összesen 1123 lakosa volt (ebből 77,65%  magyar, 22,35% szlovák). A nemzetiségileg vegyes összetételű községünkben soha nem voltak nemzetiségi ellentétek. A helyi lakosok közös erővel mindig megküzdöttek a gazdasági kihívásokkal, melyekkel az önálló Szlovákiának szembe kellett néznie.

1995-ben a telefonhálózat bővítésére és 1996-1997-ben a helyi vízvezeték bevezetésére került sor.Ebben az évben a község földgázzal való ellátása is megvalósult. A községet a Szlovák Köztársaság környezetvédelmi minisztere, Jozef Zlocha is meglátogatta.

A község történelmi megnevezései